Van egy hely itt Torreviejában, ahová munka után gyakran kimegyek sétálni. Nem csak egy program ez nekem, hanem itt vezetem le a napot, itt csillapítom le azokat a gondolatokat, amelyek már nem szolgálnak. Ilyenkor nézem a tengert és azt gondolom, hogy ezeket a gondolatokat neki adom, had vigye.
A dűnék és a tenger között haladunk egy hosszú, gondozott partszakaszon. Mert hogy soha nem megyek egyedül. Vagy a Jossal, vagy a kutyákkal ,vagy mindannyian, vagy barátokkal. Azért is szeretem, mert nem süppedős a homok, traktorral kezelik, mint a sípályákat, szépen elegyengetik, így könnyű rajta menni, akár futni, de még kerékpározni is.
Hamarosan meg szeretném vásárolni az első kerékpáromat itt Spanyolországban. Három éve vágyok rá, de most majd már lesz hol tárolni. Az első dolgom az lesz, hogy kipróbálom a parton.
Sok helyen jártam már a világban és mindig volt bennem egy egyszerű vágy, hogy a tengerparton sétálhassak kézen fogva a szerelmemmel, mit a filmekben. De amikor a kutyáimmal megyek, és látom, mennyire élvezik, futnak, hemperegnek a homokban, az is ugyanúgy egy óriási örömforrás számomra. 
Ez a partszakasz egy álom és még soha nem láttam ehhez fogható, ilyen hosszú, ilyen természeti adottságok között létezőt. Itt nincsenek házak, hotelek, csak a természet.
Ez a partszakasz egy álom és még soha nem láttam ehhez fogható, ilyen hosszú, ilyen természeti adottságok között létezőt. Itt nincsenek házak, hotelek, csak a természet.Ez az én kis szabadidőm munka után. Sós levegő, csend, nyugalom.
És mint ahogyan ma is, szinte egyedül voltam a parton, csak a sirályok és a hullámok hangja volt körülöttem. Csak a végtelen tenger és a homok dűnék. Egyszerű program, de annál inger gazdagabb tud lenni. Ha egy kicsit elfáradok, vagy lejjebb megy a hangulatom, itt mindig helyreáll valami bennem. Nem kell hozzá senki, semmi különös, csak ez a hely.
Ha erre jártok, induljatok el La Mata végétől a dűnék mentén Guardamar felé, és sétáljatok bele ebbe a hosszú, nyugodt partszakaszba. És számomra ez minden esetben egy tanulság, hogy egyáltalán nem kellenek bonyolult dolgok a boldogsághoz. Néha elég egy séta, a tenger hangja és hogy egy kicsit kisétáljunk a végtelenbe, mintha a világból lépnénk ki, majd aztán vissza.
Sokszor mondják nekem, hogy a tenger imádatom csak az újdonság varázsa. Évek múlva ez megszűnik. De semmit sem változott ez a három év alatt. Azt gondolom nem is fog. Amíg tudok megyek, sétálok, szívom a friss levegőt, mert a tengert először 25 éves koromban láthattam és most már nem szeretnék nélküle élni. Soha nem mutatja ugyanazt, változatos, ezer arca van és ezt imádom a legjobban benne. Mindig tudok benne gyönyörködni, mutat valami újat.
Sok szeretettel;
Éva
0:00 / 1:15