Blog

Apu

Apu

már a név is megmutatta kapcsolatunkat. Nem a tekintélytisztelő, gyönyörű és archaikus “édesapám”, hanem a baráti, közvetlen, hogy ne mondjam haveri: Apu.
Apu volt az aki, amíg a vasárnapi ebédet készítette édesanyám és nagymamám, elvitt a vidámparkba, az állatkertbe vagy csak a városligetbe, teletömhettem magam vattacukorral, fagyival, bambival. Minimum egy nyúl lufival (értékesebb ajándék volt, mint a sima gömb), színes papírforgóval , jóllakva érkeztünk haza , minden alkalommal kivívva édesanyámék szemrehányását. “Hogy fog ez a gyerek így ebédelni?”
Apu volt az, aki a vasárnapi ebéd utáni ejtőzésen összeírta a nők kívánságait fagyi ügyben és felhozta nekünk a szomszédos cukrászdából és amíg fagyiztunk büszkén nézte örömünket.
Apu volt, aki később bármikor kapható volt az akkor még újdonság habszifonnal hatalmas adag habokat varázsolni a kávénkra .
Ő volt a szódásszifon virtuóz kezelője, aki felelős volt azért, hogy mindig legyen friss szóda a szörpünkhöz, kifényesítette a cipőinket, hogy szépek legyünk a Diótörőn az Operaházban (de eszében se volt velünk jönni a balett előadásra 🙂 ). Mindig ott volt a háttérben, mindig a kedvünket kereste, hálás volt a nőknek (anyám, nagymamám, nagynéném ) a vasalt ingekért, a vacsorákért, a törődésért, egyáltalán azért , hogy vannak. . Ő se nem fagyizott velünk, habot se kért a kávéjára, és az almás pitéből is csak azért evett egyet, hogy megcsókolja a szakácsnő (édesanyám) kezét hálája jeléül..

Mikor kamaszként már fiú barátom családjánál vacsoráztam , teljesen meglepett, hogy a férfiak is esznek édességet. Addig azt gondoltam ez csak a nők kiváltsága.

Apu játszott velem a nyaralásokon, válláról ugrálhattam be a Balatonba, bonyolult homokvárrendszereket építettünk együtt felhúzható felvonóval, vízi óriás kerékkel., csodás kavicsokat, kagylókat (“kecskeköröm” ) gyűjtöttünk. Mindig fotózott minket és ő alig van rajta egy-egy fotón. Futballmérkőzésekre jártam vele (Fradi – Újpest az Üllői úton, ma is emlékszem 🙂 ). Nekem a foci a fagyiról és a virsliről szólt, jókedvű, harsány férfiak furcsa közös ünnepéről, a hangulata elvarázsolt, bát nem elékszem, hogy egy meccset is végigkövettem volna. Mindig épített nekem valamit: kishajót, repülőt, kisautót, megtanított lábtengózni és egy csomó labdajátékra az utóbbiaknak egész kamasz komoromban komoly hasznát vettem: a fiúk szívesen beválasztottak maguk közé (persze utolsóként, ha nem volt más), a lányok irigyeltek érte. Első “komoly” szerelmemet is a röplabda tudásomnak köszönhettem 15 évesen egy üdülőben , ahol a leütéseimmel elvarázsoltam egy “majdnem felnőtt” 17 éves fiút. 🙂

Egész középiskolás koromig azt hittem, hogy az apák, amolyan kedves, háttérben, az árnyékban meghúzódó rajongók, akiknek az a fő feladata , hogy az általuk nagyra tartott női nemnek az örömét keressék.

Apu hiányzol. Szeretlek és köszönöm neked a gyerekkoromat.

Utas és holdvilág


„Olaszországot mindig elkerülte, úgy érezte, még nincs itt az ideje, még nem készült fel rá. Olaszországot is a felnőtt dolgok közé tette el, mint az ivadékok nemzését, titokban félt is tőle, félt, mint az erős napsütéstől, a virágok szagától és a nagyon szép nőktől.”

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Amikor Mihály végre rászánja magát, hogy felnő, beáll a családi vállalkozásba, megnősül és, ahogy kell, Olaszországba megy nászútra, ámde a terontolai állomáson megfutamodik a feladat elől, Szerb Antal abba a tartományba viszi őt, amely annyira különbözik minden mástól: Umbriába, „Itália zöld szívébe”, ahogy a prospektusok mondják, az Appenninek erdőségeibe, a bencés szerzetesség és a ferences misztika bölcsőjébe, az etruszkoknak és az umbereknek, „Itália keltáinak” hegytetőre épült városaiba, akiknek halál-kultusza annyira passzol az Ulpius-ház sötét romantikájához. „Umbria egészen más, mint Toszkána – gondolta –, parasztabb, ősebb, szentebb, és mintha egy árnyalattal zordonabb is volna.” Városról városra tartó vándorlása belső utazás is, ahogy újra felelevenedik benne ifjúságának emléke és hatalmába keríti a nosztalgia, mígnem a gubbiói kolostorból ifjúkori barátja, Pater Severinus tanácsára Rómába megy, hogy megtanulja, hogyan kell életben maradni.

Ezt az utat járjuk be most. Mihály útját Umbrián át, amely egyszersmind az itáliai múltat és abban saját szellemi örökségét felfedező Szerb Antal útja is, mint azt a regénybe beemelt úti jegyzetei tanúsítják. Mindenekelőtt azt keressük, ami az ő képzeletüket is megragadta: a befelé forduló hegyi városok sajátos karakterét, a középkori utcákat, az umbriai vidék ősi, másfajta jellegét. És azt, ami jellemző módon ezen a tájon és ezekben a városkákban kezdődött: a ferences misztika, a középkori olasz költészet, a koldulórendi gótika, a korai reneszánsz festészet kezdeteit.

Radics Viktória írta galícia utunkról a Lettre Internationale-ban: „Egy sűrű álomba gyalogoltunk bele…” Sűrű álomba gyaloglunk bele most is, a Szerb Antal álmát álmodó Mihály álmát álmodjuk újra Umbriában. Így rajzoltuk meg az útvonalat, és így válogattuk meg szállásainkat is: tengerparton és kolostorban, várban és vidéki villában. Velence és Ravenna érintésével az egykori Montefeltro-hercegségen, Santarcangelón és Urbinón keresztül érjük el Perugiát, ahonnét csillagtúra-szerűen bejárjuk az umbriai kisvárosokat fel a Gran Sassóig, Olaszország legmagasabb hegyéig, majd Sienán és a firenzei hegyvidéken keresztül térünk haza. A vezetéshez Szerb Antal korának baedekereit is felhasználjuk, de mindenütt hosszú időt szánunk rá, hogy a közös bejárás után mindenki egyedül is felfedezze és befogadja a várost. És természetesen tartjuk magunkat az Utas és holdvilág arany középútjához:

„Nem fárasztották magukat halálra, hogy megtegyenek mindent, amit a baedeker megkövetel, de még kevésbé akartak azok közé tartozni, akik hazamennek, és hencegve azt mondják: A múzeumok… hát múzeumokban természetesen nem voltunk – és büszkén egymásra néznek.”

Az útra már eddig is olyan sok jelentkező van, hogy kétszer egymás után is bejárjuk, szeptember 2-8. és szeptember 9-15. között. A részvételi díj, amely magában foglalja a Budapestről induló és oda érkező busz költségét, a szállodákat (kétágyas szoba egy ágya) reggelivel és a hat szálláson négyből vacsorával (a másik kettőn à la carte rendelünk), valamint a vezetést, 680 euro. Jelentkezni július 30-ig lehet a wang@studiolum.com címen.


1. Budapest – Velence

„Mi volt ez a furcsa bűvölet és eksztázis, ami elfogta itt a sikátorok közt, miért érezte úgy magát, mint aki végre hazaérkezett? Talán a gyermek álmodhatott ilyesmiről – a gyermek, aki kertes villák lakója volt, de félt a tágas dolgoktól –, talán a kamasz akart élni olyan szűk helyen, ahol minden félnégyzetméternek külön értelme van, tíz lépés már határsértést jelent, évtizedek telnek el egy rozoga asztal mellett, és emberéletek egy karosszékben.”

Korán reggel indulunk Budapestről, késő délután érünk Velencébe, ahol a regény kezdődik. Velencét már tavasszal bejártuk, és jövő tavasszal ismét bejárjuk majd, de hogy a sűrű álomba a megfelelő helyen gyalogoljunk bele, két órát most is eltöltünk a sikátorokban, ahol Mihály úgy érezte, hazaérkezett. Szállásunk Velencétől délre lesz, közvetlenül a tengerparton.


2. Velence – Ravenna – Montefeltro-hercegség

„Egyedül akarta megnézni a híres bizantin mozaikokat, Ravenna legfőbb nevezetességeit. A ravennai mozaikok… azok saját múltjának műemlékei voltak. Az asztalra könyökölve nézték a képeket, és a képek arany háttere úgy csillogott feléjük, mint ismeretlen forrású fény a bányafolyosó mélyén.”

A ravennai mozaikok felkeresése után Santarcangelónál lépünk be az Appenninek völgyeibe, a Marche és Umbria határán elterülő egykori Montefeltro-hercegségbe, az urbinói hercegek birtokára. Kanyargós utakon haladunk, többször megállunk a valószerűtlen sziklacsúcsokon emelkedő középkori várak és kisvárosok között. Szállásunk is egy háromszáz lakosú egykori Montefeltro-várban lesz, álomszép kilátással a hegyvidékre, Frontinóban, amelyet 2014-ben vettek fel Itália legszebb városainak listájára.


3. Urbino – Gubbio – Assisi – Perugia

„Egyáltalán csodálatosan ősi ez a Gubbio: az umber érctáblák, a halottak kapui… Talán az a farkas is, amelyet Assisi Szent Ferenc megszelídített, valami ősi, itáliai istenség lehetett, Romulus és Remus farkas-anyjának rokona, aki így él tovább a legendában. Milyen különös, hogy Ervin éppen ide került..”

Bejárjuk Urbinót, Itália egyik legszebb városát, a Montefeltro-hercegek központját, Raffaello szülővárosát (világörökség). Megnézzük Itália első reneszánsz palotáját, amely Mátyás királynak is mintául szolgált a budai várhoz, studioluma pedig Európa-szerte a humanisták dolgozószobáihoz. Itt találkozunk először a kora reneszánsz egyik első, titokzatos és nagy hatású festőjével, Piero della Francescával. Majd Mihály útvonalát követve leereszkedünk Umbriába. Megállunk Gubbióban, ahol végigjárjuk az általa felfedezett via dei Consolarit, és felmegyünk Sant’Ubaldo kolostorába, ahol Pater Severinusszal találkozott. Assisiben őt követve letekintünk a városra, és megnézzük a kora reneszánsz másik „alapdokumentumát”, Giotto freskóit a Szent Ferenc-bazilikában (világörökség).


4. Perugia – Trevi – Spoleto – Norcia – Perugia

„A kis vonat Norciába ment, fel a hegyek közé. Mikor kiszállt, már a Sibillini-hegyek álltak előtte, kétezer méternél magasabb ormaikkal és jobbra a Gran Sasso, Olaszország legmagasabb hegycsoportja. Gyalog vágott neki a hegyeknek, kis hegyi falvak körül csavargott.”

„Szálljon ki Perugiában. Nagyon régi város.” Perugiából, Umbria fővárosából indulva követjük tovább Mihály útját fel Norciáig, Szent Benedek szülővárosáig, ahol, ha lesz időnk, felmegyünk Castelluccio középkori városkájába is, hogy aki már járt velünk Ushguliban, most a világ újabb tetejét ismerje meg a Gran Sasso, az Appenninek legmagasabb hegyének oldalában. Útközben hosszú időt töltünk Treviben, hogy belülről ismerjünk meg egy jellegzetes umbriai hegyi városkát, és Spoletóban, hogy megnézzük a longobard-kori San-Salvatore-bazilikát (világörökség) és a gótikus székesegyházat.


5. Perugia – Todi – Civitella del Lago – Orvieto – Perugia

„Csupa hegyi város. Nálunk az emberek mindig a völgyekbe építkeztek, a hegyek alá, itt pedig fel a hegyre, a síkság fölé. Vajon miféle ősi ellenség képe élt az alapítók idegzetében, micsoda iszonyat elől menekültek mindig felfelé, a meredek sziklák oltalmába? Ahol a síkságból egy domb nőtt ki, oda mindjárt várost építettek.”

Todi varázslatos kisvárosa Jacopone da Todi, a középkori ferences misztika legnagyobb költője szülőhelye, a koldulórendi gótika egyik legszebb példája. Innen a Tiberis folyását lefelé követve felmegyünk egy egészen kicsi középkori hegyi település, Civitella del Lago óvárosába, hogy bejárjuk egérjárat-szerű labirintusát, és élvezzük a Tiberis-völgy csodálatos panorámáját. Orvieto etruszk városában mindenekelőtt a bazilikát nézzük meg lenyűgöző fekete-fehér architektúrájával, korai reneszánsz freskóciklusaival.


6. Perugia – Arezzo – Siena – San Gimignano – Borgo San Lorenzo

„Siena után pedig nagyon vágyódott, mert most, hogy apátiája elmúlt, Olaszország városai megint édes-kínosan kezdték követelni, hogy megnézze valamennyiüket, és élje át titkukat, amíg nem késő. Siena volt a legszebb olasz város azok közt, amiket Mihály eddig látott. Szebb volt Velencénél, szebb a nemes Firenzénél és az árkádos, édes Bolognánál is.”

Arezzóban ismét találkozunk Piero della Francescával: legnagyobb művével, a Szent Kereszt ciklussal a ferencesek 14. századi templomában. Itt lépünk át Toszkánába, s innen megyünk tovább Sienába, amely, akárcsak Mihály számára, számunkra is utunk egyik fénypontja lesz. Az andalúziai mecsetekre emlékeztető dómban, a Signorián és a Santa Maria della Scalában megcsodáljuk a könyvben többször is emlegetett „sienai primitíveket”, a korai reneszánsz festészet álomszerű, lenyűgöző sienai változatának képviselőit. Továbbmegyünk a közeli San Gimignanóba, abba a kisvárosba, amely – ismét csak Ushgulihoz hasonlóan – a legépebben őrizte meg középkori lakótornyait (világörökség). Szállásunk már az Appenninekben, Borgo San Lorenzo városkája mellett, 1500-as évekbeli nemesi villában lesz.


7. Borgo San Lorenzo – Budapest

„Mindenfelé viruló gyümölcsfák árasztották az évszak átható ujjongását, és különös, csavart ágú eperfák, halvány, olasz-zöld olajfák és azok a lila virágú, nagy fák, amelyeknek a nevét senki sem tudta Mihálynak megmondani. Nappal a gyalogló akár ingujjban járhatott, az éjszakák még hűvösek voltak, de nem kellemetlenül.”

Kora reggel indulunk, hosszú út áll előttünk. A hegyvidéken még egy-egy szép látványnál megállunk, de az autópályára rátérve már folyamatosan utazunk. Késő este érkezünk Budapestre.

umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1 umbria1