Legfőbb vetélytársait, Olaszországot és Hollandiát legyőzve, megnyerte a trieszti olimpiai kvalifikációs tornát a magyar női vízilabda-válogatott, amely ezzel megszerezte a tokiói kvótát is. Ennek eredményeként idén is szurkolhatunk majd a női pólósainknak az olimpián. A tokiói kijutás sportszakmai értékét jól mutatja, hogy mindössze tíz kvótát osztanak ebben a sportágban, és ebből a tízből tudta a magyar válogatott megszerezni az egyiket. A nagyszerű siker hátteréről Bíró Attila szövetségi kapitányt kérdeztük. 

– Több helyen is jelezte még a kvalifikációs torna előtt, hogy a kvóta megszerzése céljából utazik csapatával Triesztbe. Engedje meg, hogy utólag megkérdezzem: mennyire érezte előzőleg reálisnak az olimpiai kijutást, figyelembe véve a csapata állapotát, valamint a járványhelyzet miatt fennálló rendkívüli körülményeket?

– Az igazság az, hogy ebben a helyzetben, amikor közel egy év eltelt anélkül, hogy meccset játszhattunk volna, ezerszázalékosan senki nem mehetett biztosra. Egy dolog volt, amit biztosan lehetett tudni, hogy a kvalifikációs tornán szereplő csapatok közül az erőviszonyok ismeretében négy csapat volt esélyes a két kiosztott kvótára. Még normál helyzetben is lett volna bennem bizonytalanság, illetve kérdőjel, és nem csapatom tudása miatt, hanem azért, mert ezek a válogatottak nagyjából hasonló játékerőt képviselnek, s így sok múlik a szerencsén, vagy akár egy-két bírói ítéleten is. Annyiból volt azonban előnye is a jelenlegi helyzetnek, hogy volt időnk mentálisan felkészülni. Úgy gondolom, és a torna eredménye is azt mutatja, hogy ez jól sikerült, ez is a trieszti sikertörténetünk része.

Bíró Attila szövetségi kapitánynak ezúttal is volt oka az örömre. A magyar válogatott a trieszti tornát megnyerve jutott ki a tokiói olimpiára! Fotó: MTI - Illyés Tibor

Bíró Attila szövetségi kapitánynak ezúttal is volt oka az örömre, ugyanis a magyar női vízilabda-válogatott a trieszti tornát megnyerve kijutott a tokiói olimpiára! Fotó: MTI – Illyés Tibor

– A görögök elleni vesztes mérkőzés utáni nyilatkozata magabiztosságot sugallt, de mi játszódott le önben belül? Ez a csapatba vetett hit a lányoknak szólt, hogy erőt adjon nekik, vagy maga is hitt a lányaiban?

– Egy kicsit mindkét megállapítása igaz, mert bár természetesen hittem a lányokban, de azért a nyilatkozatommal„üzenni” is akartam nekik, hogy ezt ők is érezzék. A helyzet az, hogy a képességeiket ismerem a közös munka okán, s abban is biztos voltam, hogy még egyszer nem játszhatunk olyan gyengén, mint a görögök ellen. Ezzel együtt volt még feladat a sorsdöntő olasz meccs előtt, mert fontos volt, hogy a görögök elleni találkozó kiértékelésekor ne bántsak senkit, ne szidjam őket a vereség miatt, a videóelemzéskor pedig ne csak a hibákat emeljük ki, hanem azt is, amit jól csináltak. A görögökről még annyit el kell mondani, hogy épp most váltottak kapitányt, ami komoly lökést adott a csapatuknak. Utólag visszatekintve azt kell mondanom, hogy számunkra a görögök elleni meccs volt a legnehezebb Triesztben, s nemcsak a vereség miatt, hanem azért is, mert összeszedetten és jól pólóztak ellenünk.

A fiatalok rászolgáltak a bizalomra

– Az olaszok elleni meccs győzelmének értékelésekor egyik elődje, Faragó Tamás három dolgot emelt ki: a ragyogó kapusteljesítményt, Keszthelyi Rita parádéját és a jó edzői húzásokat. Egyetért-e Faragó Tamással, vagy azért még hozzátenne ehhez más okokat is?

– Faragó Tonó kiválóan érti a vízilabdát, és ismeri azokat az apró rezdüléseket is, amelyeket a kívülállók esetleg nem biztos, hogy észrevesznek. Természetesen azoknak is volt szerepe a sikerben, amikről beszélt. Ám én messzebb mennék vissza az időben, ugyanis úgy érzem, hogy az olaszok elleni győzelem mindezek mellett az „elmúlt egy év titka” is egyben.

Tavaly ilyenkor, amikor még nem tudtuk, hogy a koronavírus-járvány fenekestől felforgat mindent, tettem egy nyilatkozatot, amely arról szólt, hogy igazán egy év múlva lehetünk majd jók, hiszen olyan tehetségeink vannak, akik a jövő meghatározó egyéniségei, klasszisai lehetnek és remélem, hogy lesznek is.

Nekünk, ha lehet így fogalmazni, bizonyos értelemben előnyt jelentett az olimpia elhalasztása, hiszen így volt idő arra, hogy együtt készüljünk, dolgozzunk. Sok munkát fektettünk be ebbe a mostani sikerbe, de megérte. Emellett persze kulcsfontosságú volt a játékosok hozzáállása is, akik akartak fejlődni, akartak tanulni. Nyilván szerepe van az edzői megérzéseknek is, hiszen előzetesen azért kellett bátorság ahhoz, hogy mély vízbe merjük dobni a fiatal tehetségeinket, anélkül, hogy akár csak egy felkészülési meccsen is láthattuk volna őket. Ám megtettük, és nem is csalódtunk bennük, sőt kifejezetten rászolgáltak a bizalomra.

Már megvan a részletes program

– Abból kiindulva, hogy minden a tervek szerint alakul, és idén augusztusban meglesz az olimpia, mit az, amit már most lehet tudni a csapat további programjáról?

– Mindvégig bíztunk abban, hogy megvalósul a kvótaszerzés, amit az is bizonyít, hogy már tavaly nyár végén elkészítettem és le is adtam a terveimet egészen az olimpiáig. Ez egy rendkívül alapos, napra pontosan kidolgozott program, amely meghatározza csapatunk feladatait Tokióig. Először két Világliga-meccs vár majd ránk az európai csoportban. Az olaszokkal és a franciákkal játszunk és remélhetően olyan eredményt érünk el, hogy beverekedjük magunkat a sorozat nyolccsapatos szuperdöntőjébe, amelyet júniusban rendeznek és amely kiváló felkészülés lesz Tokióra. Természetesen a lányok addig sem pihennek, hiszen a klubjaikban is lesz dolguk bőven. A bajnokság mellett indul az Euro Liga is, vagyis sűrű tavasz és nyár előtt áll mindenki. Azt gondolom azonban, hogy az a lelkiállapot, amelyet a kvótaszerzés okoz, mindenkire pezsdítően hat majd. A saját bőrömön ezt már most is érzem.

Legalább 200 SMS-t kaptam az olaszok elleni győzelem óta, ami nagyon jó érzés volt, mert megmutatta, hogy sokaknak sikerült örömet szereznünk az eredményünkkel.

Mint ahogyan az is dobott a hangulatomon, hogy éppen a beszélgetésünk előtt kaptam e-mailt Japánból, amelyben egyrészt gratuláltak a kvótaszerzéshez, másrészt pedig már most jelezték, hogy nagy szeretettel várnak bennünket. Ez egyben a kvalifikáció rangját is mutatja.

Nem lesz teher a megnövekedett érdeklődés

– Bár a női kézilabda-válogatott márciusban még megszerezheti a kvótát, de jelen állás szerint mindössze két magyar csapat – a férfi és női pólóválogatott – tudta kvalifikálni magát az olimpiára. Ez egyet jelent azzal, hogy lényegesen nagyobb figyelem vetül majd a szereplésükre. Erre előnyként tekint, vagy inkább hátrány lehet az, hogy óhatatlanul nagyobb lesz a nyomás a lányokon?

– Aki élsportra adja a fejét, annak számára semmiképpen nem lehet hátrány, ha érdeklődés övezi a szereplését. Nekünk sem lesz az, két okból sem. Egyrészt a korábban már említett mentális és lelki felkészülés erre is kiterjed, amennyire csak lehet, erre is próbálunk majd kellően ráhangolódni. Másrészt pedig azt is ki kell emelni, hogy a keretünkben jócskán akad olyan játékos, aki már Rióban is ott volt, vagyis pontosan tudja, mit jelent olimpián szerepelni, mert rendelkezik ilyen tapasztalattal.

Összességében pedig azt hiszem, hogy inkább megtisztelő és rangos dolog az a tény, hogy mi, pólósuk tartjuk az ernyőt a magyar csapatsportágak felett. Ez óriási felelősség is, amelyhez fel fogunk nőni.

Azt is hozzáteszem, hogy szívből szurkolunk a női kézilabdázóknak, bízunk abban, hogy az utolsó selejtezőn sikerül megszerezniük a kvótát.

Keszthelyi Rita világklasszis játékkal és nagyon fontos gólokkal vette ki a részét a trieszti sikerből.<br /> Fotó: MTI - Illyés Tibor

Keszthelyi Rita világklasszis játékkal és nagyon fontos gólokkal vette ki a részét a trieszti sikerből.
Fotó: MTI – Illyés Tibor

Kiemelkedő tehetségek, nagyszerű jövőkép

– Végezetül egyvalamit áruljon még el: reálisan nézve milyen cél tűzhető ki a lányok elé az olimpián?

– Nem kerülöm meg a kérdését, de nagyon nehéz erre válaszolni, több ok miatt is. A lebonyolítás miatt már eleve kijutni is nagyon-nagyon nehéz, így ez a kvótaszerzés szakmailag komoly fegyvertény.

Tokióban tízcsapatos mezőny vár majd ránk, amelynek ismeretében kijelenthető, hogy a legjobb öt-hat csapat között biztosan ott vagyunk. Ez azt jelenti, hogy lehet esélyünk éremre, akár a legfényesebbre is, ehhez azonban egy vagy két komoly bravúrra biztosan szükség lesz. Ennek lehetősége benne van a csapatban, ám hogy ezt képesek leszünk-e megvalósítani, az a pillanatnyi formától kezdve, a szerencsén át, sok apró dolgon múlik.

Ami engem bizakodással tölt el, az a keretünk összetétele és a lányok hozzáállása, teljesítménye. Amint azt beszélgetésünk elején említettem, az elmúlt egy évben nem volt módunk meccset játszani, így élesben nem lehetett felmérni, hogy tehetségeink hol tartanak? Ez a kvalifikációs torna éppen ezért számomra nem csupán a kvótaszerzés miatt nagyon fontos, hanem azért is, mert fiatal tehetségeink – Magyari Alda, Rybanska Natasa, Vályi Vanda vagy éppen Leimeter Flóra – egyaránt bizonyították, hogy nagy feladatok megoldására is képesek. Külön kiemelném Keszthelyi Ritát, akinek kvalitásait régóta ismerjük, de most előlépett igazi vezéregyéniséggé, korábbi önmagát is képes volt felülmúlni. Mindezek szép reményekkel kecsegtetnek bennünket már Tokióra nézve is, de az igazi örömet az a tudat adhatja, hogy ebben a csapatban elképesztő jövőbeni lehetőségek vannak, ami túlmutat az idei olimpián.

Vezető kép: Bíró Attila és a női vízilabda-válogatott – MTI/Szigetváry Zsolt